Cipőim
léptei visszhangoztak Gold Coast éjszakai utcáin. Sebesre vettem lépteimet
hogy, minél hamarabb odaérjek barátom Luke Hemmings háza elé. Péntek este 9:30
körül járhatott mikor megérkeztem a célomhoz. Bekopogtattam, onnantól csak vártam,
hogy ajtót nyissanak. A nyikorgó ajtó mögött az én szőkeségem állt, elkészülve,
indulásra készen. Mai éjszakánkat pár haverral töltjük egy közeli bárban.
- Hogy vagy
hercegnőm?-húzott ölelésbe.
-Jól, látom te is.-
mosolyogtam.
-Indulhatunk?-kérdezte,
majd kibújtam öleléséből és összekulcsoltam ujjainkat.
-Indulhatunk.-mondtam,
és neki indultunk a sötét utcáknak. Az út csendben telt el, én se mondtam
semmit, ő se, csak a szórakozó helyek bömbölő zaja hallatszott mindenhonnan.
Egy elég zsúfolt hely előtt álltunk meg. A távolból megpillantottuk Lia-t és a
többieket majd oda siettünk hozzájuk.
-Sziasztok.- köszöntünk
oda
-Na, sziasztok,
gerlepár, felkészültettek az éjszakára?-kérdezte Cal mosolyogva. Luke haverjai
közül talán vele jövök ki a legjobban.
-Ja, bár most
szívesebben lennék az ágyba burkolózva, valami nyálas filmet nézve.-mondtam,
áááá, üvöltöttem Cal fülébe.
-Engem is ide rángattak
a fiúk.-mondta. Még egy ideig beszélgettem Cal-al az élet nagy dolgairól,
amikor a fiúkkal leléptek a tömegbe mi meg ott maradtunk Liával az
asztaloknál.
-Na, hogy álltok
Ash-el?- kérdezősködtem egy kicsit a kialakuló párkapcsolatról Ash és Lia
között.
-Hát nem tudom,
igazából, van az, amikor le nem bír rólam szállni, de van, amikor magasról
szarik a fejemre.- hajtotta le a fejét Lia. Szegény lány, nem volt még sosem
olyan komoly kapcsolata, mindig a megszerezhetetlenen kellett neki, mindig és
mindig az iskola Aduászai jöttek be neki, addig, amíg rá nem talált
Ashtonra, ő is helyes nem tagadni, de legalább ő, ha nem is annyira, de
valamennyire viszonozza az érzéseit.
-Hidd el nekem, most
csak játszadozik egy kicsit, majd benő a fejelágya.- veregettem meg a vállát.-
De szerintem meg kéne őket keresni.- karoltam bele Lia-ba.
-Jól van, te mész jobbra,
én balra.- mondta, majd szétváltunk.
Elindultam a tömegen
át, egyetlenegy ismerőst nem lehetett találni a tömegben, mindenhol büdös, piás
fiatalok hada. Átfurakodtam magam a nagy 'csürhén' és végre kijutottam az
épület hátsóparkolójához ahol észrevettem a négytagú fiú bandát, közeledni
kezdtem feléjük, de amikor kivilágosodott mit csinálnak elöntött a düh, a
félelem... füveztek.
-Óh, kit látnak
szemeim.- jött oda hozzám Luke, átkarolta a vállam viszont a lehelete
bűzlött a piától.
- Luke, részeg vagy.-mondtam
majd ledobtam a kezét a vállamról.- sőt, ti mi a faszt csináltok?- kérdeztem.
- Hát, mint látod,
élvezzük az estét, gyerünk, te is lazulj el.- nyomta volna a kezembe a kokaint
Luke.
- Hát kösz, inkább haza
megyek.- mondtam, és elindultam kifele de, egy kéz visszahúzott.
-Nem mész te sehova!-
rántott vissza Luke.
-Te nekem nem
parancsolsz.-üvöltöttem, de körém zárta kezeit és nem engedett. Bárhogy
kalimpáltam, rugdostam, nem tudtam szabadulni szorításából.
-Na, jól van Luke most
már elég.- fogta meg Cal a vállát.
-Igen?- nézett hátra
Luke.
-Igen.-válaszolta Cal,
de Luke reagálása, meglepett, beverte Cal orrát és én akkor szabadulhattam.
Futottam, futottam amerre bírtam. Kiértem az épületből, és futottam hazafelé, utolsó,
amire emlékszem Luke üvöltő hangja volt, onnantól kezdve nem érdekelt semmi,
csak hogy haza érjek.
+(1).gif)
Becsuktam az ajtót, és
sírni kezdtem. Elöntöttek az érzelmek. Én nem ezt a Luke-ot ismeretem meg, én
azt a Luke-ot, aki sosem bántaná a haverját, sose piálna, mindig tele volt
optimizmussal. Őt láttam magam mellet, ahogy megkéri a kezemet, ahogy az
esküvőn elcsattan a csók az oltárnál, és ahogy a gyerekeinkkel játszunk a
játszótér homokozójában, de, soha éltemben nem gondoltam volna, hogy ilyen.
Mindig kedves, szerető és jószívű volt. Nem, azaz ember, akinek folyton a pia
lóg a kezében, na és most a fű? Na, arra meg végképp nem gondoltam volna, hogy,
drogozik. Úgy látszik, félre ismertem. Talán a jófiú csak egy álca volt, ami
eltakarja a benne rejlő rosszfiút, ha lehet ezt még annak nevezni.
