3. You....

Sziasztok! Itt van a kövi rész! Remélem mindenkinek jól telik a suli. Szerintem ennél borzalmasabb nem lehet mint a suli. Hát most jön az ami már fejből megy.. Nagyon jó lenne ha komiznátok, amit a cím melletti "+"- en tudtok megtenni és persze iratkozzatok fel a " Follow" menüponton. Remélem tetszeni fog a rész.

 xx. Liv 

                                                                           

- Luke...- a magas árny felém tornyosult.

- Szia Den.-  köszönt és közelebb hajolt annyira hogy arc vonalait ki tudjam venni az esti sötétség ellenére is.

- Mit keresel itt?- kérdeztem.

- Téged.- mondta.

- Engem?- kérdeztem.

- Pontosan.

- Mióta…- kezdtem a kérdést, de mintha olvasna a fejembe, hamarabb válaszolt.

-  Kedd.- mondta.

-Oké. – mondtam.- Nem tudom, hogy hirtelen mit keresel itt, amikor te is és én is új életet kezdtünk.. külön.

- Én vissza foglak szerezni.-mondta.

- Ez nem így megy Luke.- mondtam a szemébe.

-  De.- mondta totál nyugodsággal.

- Egyáltalán nem.- mondtam.

- Majd meglátjuk Deanna Carlisle. Majd meglátjuk.- mondta, majd ki is lépet a szobám ajtaján.

Megtehettem volna, hogy utána megyek, de nem.  Nem érdekelt hogyan jött be és hol távozik. Csak az utolsó szavai járnak a fejembe. „Majd meglátjuk”. Most ezzel mit akar? Várja, hogy térden állva könyörögjek neki azért, hogy fogadjon vissza? Azért azt mind a kettőnk tudja, hogy ilyen nem fog történni. Én már túlléptem rajta. Én már nem bízok meg benne. Várhatja, hogy megbocsájtsak.  Mai napig elszörnyedve gondolok vissza a történtekre. Azóta kitudja hány kurvát döngettet meg a hülye barátaival bűntudat nélkül. Liz-et se úgy ismerem, hogy ilyen fiút nevelt volna a fiából.  Végképp nem engedte volna a tetoválást. Emlékszem milyen nehezen engedte meg a piercinget is. Most kitudja, mi van.  Nem tudom mi lett a Hemmings családdal ott Amerikába.                                                                            

                                               Másnap

Reggel, mint a másnapos olyan érzés volt a fejembe. Ahogy felültem az ágyon a tegnap esti emlékek egyszerre hasítottak az agyamba.  Az este. Luke. „Kipattantam” az ágyból és naptáramhoz siettem. Ma szombat van. A nyári szünet közepe. Július 15.-e. Ma Cal-al fodrászhoz kell menni. Miért nem tudd menni egyedül 18 évesen? Nem mintha én egyedül mennék. Mindig elkísérjük a másikat. Majdnem egy hete volt, de haja nő, mint a kutya. Nem tehet róla. Meg kell tanulnia hajat vágni. Délután kell menni, addig még sok idő.  Felvettem egy köntöst, mert nem a legmelegebb az idő most hogy kibújtam a jó melegágyból majd elindultam a földszintre. Ahogy leértem a mindennapos csönd

fogadott. Anyáék tegnapelőtt megint elutaztak csak karácsony felé jönnek haza. Egykének teremtett az élet, egyedül is meg kell lenni. Becsoszogtam a konyhába és leemeltem a Corn Flakes-t. Előszedtem a tálkát és a kanalat a szekrényből majd leültem az asztalhoz. Éppen bele akartam kanalazni a tálkába, amikor megszólalt a csengő. Ki kelt engem hajnalok hajnalán? Oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. 

- Kukurikúú! Hasadra süt a nap!- köszöntött engem Cal. 

- Jó reggelt neked is. Mi szél hozott?- kérdeztem. 

- Unatkoztam.-mondta. 

- Reggel 8 van. Mit csinálsz te ilyenkor fent?- kérdeztem. 

- Hát én korán kelő vagyok.- mondta.- Beengednél? 

- Ja persze.- mondtam majd kijjebb nyitottam az ajtót.

- Kérsz?- mutattam a müzlis tálkára. 

- Ja, elfogadom.- mondta már az asztalnál ülő Calum.  Felálltam és egy tálkát vettem elő.

- Na és mizu?- kérdezte.

- Öh..- na, itt az ideje elmondani. 

- Na?- kérdezte. 

- Itt van.- mondtam.

- Ő?- kérdezte. 

- Igen, visszajött.- mondtam

- Ne basz át!- mondta.

- Nem is.- mondtam. 

- Na, bassza meg.- mondta.

- Nem tudom miért tért vissza. Teljesen más lett.-mondtam

- Ezt hogy érted?- kérdezte. 

- Egy kitetovált, full piercing-es köcsög lett belőle.-mondtam majd leraktam elé a tálkát. 

- Fuuu.-túrt bele a hajába. 

- Ja, kb. ez volt az én reagálásom is.-mondtam. 

- Akkor ez már nem Luke Hemmings hanem Robert Hemmings.- nevetett. Hogy tudd ez mindent elviccelni? 

- Ajj.-megráztam a fejem, de azért eleresztettem egy kis nevetést. 

- Találkoztál vele?- kérdezte.

- Tegnap. Láttam a deszkásokkal a kertvárosba. Meg…- álltam meg. 

- Meg?-kérdezet.

- Tegnap este eljött ide.-mondtam.

-Mit akart?- kérdezte. 

-Engem.-nyeltem.-visszaszerezni.

- Téged?-megfeszültek az arc izmai. 

- Igen. Mondtam neki, hogy ez nem így megy, de ő csak annyit mondott „Majd meglátjuk, majd meglátjuk.” – utánoztam mély hangját. 

- Nekem mennem kell. Bocsi.- mondta majd elindult az ajtó felé. 

- Mi? Hova? Cal? Álljál meg!- mondtam és elkaptam a karját, de ő kirántotta a kezeim közül a kezét kiment az ajtón és becsapta maga után. 

Na, ennek mi a fasz baja lett? Ez hülye. Hagyjuk rá. Most nincs kedvem ezzel foglalkozni. Ez is kezd meg őrülni. Elköltözik, tele varratja magát majd visszajön, hogy legyünk újra barátok. Kösz ebből nem kérek. 

Lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. A zene csatornára kapcsoltam. Éppen Troye Sivan – Happy Little Pill-je szólt. Imádom ezt a számot. Rabjává váltam. Felpattantam és előszedtem az ablaktörlő folyadékot egy ronggyal. Nincs mit csinálni hát itt az ideje takarítani. A nappalival kezdtem. Letörölgettem az ablakokat, felporszívóztam, a fotel alól kiszedtem mindent. A konyhába ugyan úgy, ablak, porszívó meg elmosogattam. Behoztam egy kannát, megtöltöttem vízzel és virágokat megöntöztem. Éppen az egyik virágot öntöztem az elő szobába mikor az ajtó alatt valaki becsúsztatott egy borítékot. Lehajoltam a borítékért majd szemügyre vettem. Semmi nem volt a borítékon, de ki vehető volt, hogy van benne valami. Kinyitottam és egy papír volt benne ami mellett egy karkötő volt. A levélbe ez állt:

Deanna, ma este várlak a házad elé este nyolckor. Öltözz csinosan. Tedd azt, amit mondtam, mert ha nem, nem lesz szép vége. xx. Luke 

Mi az, hogy nem lesz szép vége? Mit csinál? Rám ereszti a sóher barátait? Mit tudd velem csinálni? Nem ő dönti, el kivel megyek randizni vagy kivel nem. 

                                                                    Este

Mindjárt nyolc óra. Különösebben leszartam, hogy mi lesz Luke-al. Nem érdekel, mit csinál. Felőlem azt csinál velem, amit akar. 

Éppen a tévét bámultam, már fél kilenc van, amikor kopogtattak…