2. What?

Sziasztok! Sozz ez egy kicsit rövid rész lett. Na de nem baj. Ami ennél sokkal szomorúbb, az hogy holnaptól vége van a nyári szünetnek. (bruhuhuhuhuu) . Mindenkinek sok sikert a kövi tanévhez.  Hát megint jön a sablon szöveg... Nagyon jó lenne ha komiznátok, amit a cím melletti "+"- en tudtok megtenni és persze iratkozzatok fel a " Follow" menüponton. Remélem tetszeni fog a rész. xx. Liv ❤

2 év múlva.

-Muszáj az új Ryan Gosling filmet megnézni?- kérdeztem Scarlett -t.

-De olyan aranyos.- komolyan, mint egy ötéves kis lány, aki éppen egy kutya kölyköt nézz a laptopon.

-Ahjj, egyezünk  meg valamibe.- mondtam.- most megnézzünk valami mást, és megnézzük otthon a neten, egy este, a pihe puha ágyikóba beburkolózva egy csomó egészségtelen kaja között, oké?

- Jól van, na.- hajtotta le a fejét.- De most nyomás menjünk vacsizni.- mondta és a pláza felé vettük az irányt. Az út oda felé nem is hosszú, nem is rövid. Át kell vágnunk az egész kertvároson. egész békés hely. Mindig szeretem az ilyen környéket. Olyan családias az egész. Az emberek is nagyon kedvesek erre felé. Mindig találkozol egy öreg nénivel, aki éppen az új beszerzett növényét ülteti a háza elé vagy mindig látni egy kocogó fogyni vágyó már így is jó súlyba lévő nőt. Nem olyan, mint a belváros. Mély "gondolatmenetem" hangok rontották meg. Fiú hangok.

-Hééj, csajok.- kiáltott oda az egyik. A deszkás beképzelt rohadékok. Mindegyik egy agyon tetovált, magát
nagyra tartó senkik. Végig néztem rajtuk, nem túl nagy társaság, kb. 8-9-en vannak. A nagy részét nem is ismerem. Páran a sulinkba járnak. A szemem megakadt egy srácon. Póló nélkül ült tök nyugodtan. Karját tetoválások fedték, amik rá merészkedtek felső testére is és ujjain is ékeskedett pár tetoválás. Szőke haját sapka fedte. Hosszú lábait, mint eddig is hosszú fekete nadrág fedte, lábfejét Vans cipő. Kék szemeibe a meglepettség látszott. Visszatért. 

Próbáltam kerülni a szemkontaktust és azt játszani mintha itt se lennék. Gyorsan próbáltunk eliszkolni még mielőtt ránk másznának.

-Na de lányok nem ér csak így megszökni.-szólt utánunk egy fekete hajú szemöldök piercinges srác.

-Hagyd.- szólalt meg az ismerős hang. Többet nem is hallottunk.

Mintha nem is ő lenne. Ez egy totál más ember már. Ő nem Luke. A tetoválások meg az ilyesmi fajta cuccok nem ők voltak. Na, jó nem tagadni eddig is volt egy száj piercingje, de ez már más.

-Den, hahó.- húzta el a kezét a szemem előtt Sca.

-Ja, bocsi, elkalandoztam.- mondtam.

-Vettem észre.- mondta. Már elment a kedvem a plázától. Nem vagyok éhes, se filmnézős kedvembe. Most az ágyamba akarok feküdni és gondolkodni. Néha jó azt is, és  most pont arra van szükségem. Megint annyi kérdésem van, mint amikor elment. Miért jött vissza? Egyáltalán mikor? Mi történt vele? Miért lóg ezekkel  a barmokkal? Bárcsak minden könnyebb lenne.

A Burger King felé vettük az utunkat. Őszintén, most mindegyik kaja sugárba jönne vissza, ha meg enném, de Sca-nak megígértem tehát nincs mit tenni. Nagyon hosszú sorok kígyóztak a kajáldák előtt, tők mindegy lett volna hova megyünk, mindenhol kb. negyed órát sorba kell állni. Sca minden féléről dumált közbe, aminek egy szava se dereng. Észre se veszi, hogy meg se hallom. Nem is tudhatja mi a bajom. Nem ismerte Luke-ot. Meséltem neki róla, de nem ismerte.  Neki könnyű az élet. Csodálatos családja van, van egy kishúga Lily és persze ott van neki Daniel. Nincs semmi baja. Én asszem egyedül vagyok.

-Az isten szerelmére, Den bökd ki mi a fasz bajod van.- csapot hisztérikusan az asztalra Sca.

-Semmi bajom.-mondtam.

-Na persze.

-Komolyan. Semmi az égvilágon. Mi lenne?- kérdeztem.

-Tudom, hogy valami van.- mondta.

-Jó..- vettem egy levegőt.- Visszajött.

-Ki?-kérdezte

-Luke.-mondtam.

-Mi? Honnan tudod vagy kitől?-kérdezte.

-Ma ott volt a deszkásokkal.-mondtam.

-Tényleg? Bassza meg.-mondta.

-Én nem értem. Hogy? Minek? Miért?-dadogtam mindenfélét összevissza.

-Nem tudom.-mondta.

Végre sorra kerültünk. Scarlett egy Whooper-t kért, én meg elégedtem egy közepes krumplival.

Nem tudtam másra gondolni csak Luke-ra. A velünk szembe lévő üzletről, ami a kedvence volt. A kockás inget viselő srácról. A fekete nadrágról. A nyakláncról a nyakamba. Tőle kaptam 15. szülinapomra. Akár egy Blink-128 pulcsis srácról. Mindenről. Sca se szólt hozzám. Ez már szokott: "Den nem beszél, hagyjuk rá, ne dumáljunk neki a semmiért".

Sca már rég megette a Whopper-ét, amikor én még a krumplim felénél se jártam.

-Nem baj, ha ma nem megyünk moziba?-kérdeztem

-Nem. Gyere haza kisérlek.-mondta.

-Oké.- fogtuk a táskáinkat és indultunk is hozzám.

Az úton haza felém, már beszédesebb kedvébe volt Sca. Viszont neki sincs jobb témája a fiúknál. Egy kicsit már elegem van, hogy minden percbe azt hallom "Daniel így...Daniel úgy.."
 Meg álltunk a házam előtt. Gyorsan elköszöntem Sca-tól és beindultam a házba.
Levettem a bakancsomat és a fogasra akasztottam a kabátom, amikor hallottam, hogy valami leesik fent. Elindultam fel az emeletre. Talán most jön az a pillanat, hogy kirabolnak? Nyugi Den. Lassan vettem a lépteket. Amikor felértem észrevettem, hogy a korlátnak van döntve a mosórongy. Felkaptam, azt használtam fegyveremnek, ha esetleg egy szatír akar megerőszakolni. Lassan benyitottam a szobámba. Az ajtó nyílásán beszűrődő fény megmutatta mi volt, ami, vagy aki miatt összetört a polcomon lévő váza.
-Luke...